csütörtök, december 21

Elkezdtem...

... mármint, nem bírtam januárig várni, és picit belekezdtem a 2018-as kihívásba :-D.
Nekiugrottam  P. G. Wodehouse - Halljuk Mr. Mullinert-jének.Ezek a téli hónapok, leginkább alkalmasak az olvasásra, főleg hogy egyik megfázásból ki- a másikba beesem. Amint megjön a jobb idő (értsd ezen nem fagy belém a ...) majd más fog előtérbe kerülni, rajz , hímzés, miegymás.

Kellemes, vicces olvasmány volt. A fantáziámban a szereplőket a "Csengetett Mylord"-hoz hasonló figurákra asszociáltam. Sokat nevetgéltem rajta.
Íme belőle két kedvenc idézet :   

" ...a magában motyogó művész éppolyan jó, mint az épelméjű művész, feltéve, hogy nem nyújt be számlát az arcképért."

 "...a sportvadászat varázsa szinte kizárólag attól függ, hogy a puskának melyik végén tartózkodunk. "
 
Felbuzdulva ezen a jópofa könyvön , elolvastam Wodehouse-tól a Pupák Csodaországbant. Sajnos ez nem érte el Mulliner szintjét, sőt csalódást okozott.
Ami nagyon zavart, az a túlságosan szabad és modern nyelvezetű magyar fordítás. Nem hiszem, hogy Sir Pelham Grenville Wodehouse aki 1881 és 1975 között élt, így fejezte volna ki magát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése